Amcsi fegyverek

Colt 45

A Colt, 1911-et és 1911-A1-t rendszeresítették az amerikai hadseregben a második világháború során. A régebbi változatot a tankok legénységei, pilóták kapták. A 1911-A1 egy kicsit nagyobb, biztonságosabb volt, nem ütött akkorát tüzeléskor. 45-ös kaliberű töltényeket használt, és mindössze 1 kg-ot nyomott. Míg eredetileg csak a tisztek számára volt elérhető, később már bármelyik közlegény is be tudta szerezni.

M3 géppisztoly (US):

TECHNIKAI ADATOK
űrméret : .45 (ACP)
csőhossz : 203 mm
teljes hossz : 577 mm (betolt válltámasszal)
tömeg : 3,70 kg (üresen)
tűzgyorsaság : 450 lövés/min
torkolati sebesség : 274 m/s
tár befogadóképessége : 30 töltény (szekrénytár)

TÖRTÉNETE
A második világháború elején az amerikai hadsereg kifejezte egy olcsón, tömegméretekben előállítható géppisztoly iránti igényét. A benyújtott pályázatok sikertelensége miatt végül létrehoztak egy hadseregen belüli tervezőcsapatot, amely megalkotta a M3 jelű (alakja után "zsírzó puska" gúnynevű) fegyvert. A robosztus, egyszerű M3 1942 végén állt szolgálatba. Tűzgyorsasága alacsony volt, de lehetőség volt egyes lövéseket is leadni vele. Mint a tömegesen gyártott fegyvereknek, ennek is több problémája akadt, a brit Sten-hez hasonlóan itt is főleg a tár volt kritikus pont, de a korai változatoknál a gyengébb minőségű anyagok is gondot okoztak. Ezek kicserélése után viszont egy hatékonyan alkalmazható gyalogsági fegyvert kaptak, mely egészen 1960-ig hadrendben maradt.

M1 Grand:

Az amerikai M1 karabély a legelső félautomata fegyverek egyike, és a második világháború során rengeteg szövetséges katona elsődleges puskája volt. Pontos, és kb. 400 méterig, van átütőereje.
Körülbelül 5. 5 kg súlyú, és 8 darab. 30-as (7. 62mm-es) kaliberű golyót fogad be, amik egy tárban sorakoznak. Ez a tár a 8. golyó kilövésével automatikusan kirepül.
Volt ezen kívül még egy távcsöves, és egy gránátvetős verziója is.

M1 Karabély:

Az M1 Karabélyt azok használták, akiknek a Garandnál könnyebb, de a Colt 1911-A1-nél mégiscsak erősebb és pontosabb fegyverre volt szükségük. Üresen kb. 2, 5 kg súlyú volt, és 15, illetve 30 töltényt tartalmazó tárral szerelték. Körülbelül 250m-es hatótávolságú fegyver. Az ejtőernyősök egy kissé módosított verzióját kapták, hely- és súlymegtakarítás céljából a puskatus visszahajtható lett.

M1903A4 Springfield mesterlövész puska:

Ezt a puskát először 1903-ban kezdték gyártani, és jó egymillió darabot állítottak elő egészen az 1930-as évek végéig, amikor leálltak a termeléssel. A II. világháború felé haladva azonban a kormányzat újraindíttatta a Remington céggel a termelést, és 1943-ra már 330. 000 darabot állítottak elő, 1944-re újabb 700. 000-et. Az idő múlásával számos változtatáson ment keresztül, melyek a felépítést érintették. Szerelték M73 és M73B1 2. 2X távcsővel is. 5 töltény fért a tárba, vagy egyesével a puskába töltve. Egészen a M-1C és M-1D puskák érkezéséig használták a Springfieldet.

BAR (Browning Automatic Rifle):

Az I. világháborúban az amerikai csapatoknak jól jött volna egy erős géppuska, de az újonnan kifejlesztett BAR túl későn, és kis számban került a harcmezőre ahhoz, hogy befolyásolhatta volna a háború kimenetelét. A II. világháborúban a súlya ellenére (több mint 10 kg, üresen) nagyon gyorsan elterjedt, és vitathatatlan érdemeket szerzett a BAR - még akkor is, ha a 20 töltény sokszor kevésnek bizonyult, és a mindenbe beleakadó támasztékot szinte mindenki azonnal leszerelte a csöröl, a plusz súly miatt is.